Amlodipin: tabletta, gyógyszerkészítmény, analógok használati utasításai a nyomás normalizálására

Az amlodipin népszerű gyógyszer a vérnyomás gyors csökkentésére. Kizárólag felnőtt betegek kezelésére alkalmazzák. A stabil hatás elérése érdekében a terápia magában foglalja egy gyógyszer napi használatát.

Felszabadulási forma, a gyógyszer összetétele

A gyógyszer kizárólag orális alkalmazásra szánt tabletta formájában kapható. Két adagolási lehetőség van: 5 mg vagy 10 mg hatóanyag amlodipin-beszilát. Az amlodipin tabletta nem tartalmaz színezékeket, tehát fehér színűek. Csomagolásban hólyagok vannak, és kartondobozokba kerülnek az utasításokkal együtt. A gyógyszert 10 vagy 30 tabletta formájában kapják.

 

Az amlodipin összetétele az aktív komponens mellett:

• zsírsav-magnéziumsók;
• burgonyakeményítő;
• lactobiose;
• povidon;
• cellulóz mikrokristályok.

Az amlodipin az úgynevezett lassú kalciumcsatornák (BMCC) származékainak blokkolója, egy tipikus dihidropiridin-kalcium-antagonista. A gyógyszer használatának kifejezett vérnyomáscsökkentő hatása van, amelyet a szívizomsejtek és az érrendszer kálium-gyorsított táplálkozásával érnek el. Jellemzője, hogy az erek simaizmokra lazító hatású.

A gyógyszerben található hatóanyagok a perifériás vérellátási csatornák kiszélesedéséhez vezetnek, anélkül hogy egyidejűleg befolyásolnák a szívritmust.

Farmakológiai tulajdonságok és farmakokinetika

Az amlodipin farmakológiai felhasználásának köre azon alapul, hogy az erek kitágulnak és a szív-érrendszer szöveteit a szükséges mennyiségű oxigénnel telítik. A gyógyszer antianginálisan és vérnyomáscsökkentő hatással van a beteg testére, optimalizálja a szívkoszorúér és perifériás erek munkáját, és megakadályozza a falak megvastagodását. Növeli az artériák és az arteriolák átjárhatóságát.
A dihidropiridin beadása után a vérnyomáscsökkentés terápiás hatása egész nap fennmarad (a betegnek fekvő vagy ülő helyzetben kell lennie). Pozitív hatással van az ischaemiara. Ez nem befolyásolja azokat a jellemzőket, mint például a pulzusszám, a vezetőképesség és a szívizom összehúzódása.

Az amlodipin csökkenti a vérlemezke koagulációját, fokozza a vese glomeruláris szűrését. Jellemzője az elektrolit-egyensúlyra és a zsírszövet anyagcsere-folyamatainak enyhe hatása. Nem befolyásolja hátrányosan a vérplazmában bekövetkező metabolikus reakciókat.

A gyógyszer a terápiás hatást az adagolás után 2–4 óra elteltével kezdi elérni, amely egész nap fennmarad. A hatóanyag maximális koncentrációját a vérben 7 órával a fogyasztás után rögzítik. Az amlodipin felszívódása a gyomorban és a bélben fordul elő, az étkezés nem befolyásolja a felszívódás mértékét. A terápia hatásának stabilizálódását a legtöbb esetben 1 hét után regisztrálják.
A gyógyszer lassú anyagcserével rendelkezik, nagy intenzitással jellemezve. A májsejtekben képződött inaktív metabolitok ebben az esetben nem mutatnak jelentős farmakológiai hatást.

A felezési idő a beteg életkorától, tulajdonságaitól és a bevett gyógyszer mennyiségétől függ:

• első használatkor - 31–48 óra;
• ismételt belépéssel - 45 óra;
• 64 évnél idősebbeknél - 65 óra;
• máj diszfunkcióval - 60 óra.

A veseelégtelenség jelenléte nem befolyásolja az amlodipin farmakokinetikáját, hemodialízissel nem ürül ki. A gyógyszer nagy része a vizelettel ürül (60%) a májban képződött felezési idő formájában. A maradékot ürítik a széklettel és az anyatejbe.

A gyógyszer nem okoz hormonális zavarokat és anyagcsere-rendellenességeket. Ezért gyakran írják elő asztma és cukorbetegségben szenvedő betegek számára a magas vérnyomás kezelésére.

Mi segít az amlodipinnek?

A gyógyszer kommentárja szerint a kinevezés indikációi:

• artériás hipertónia;
• magas vérnyomás vagy magas vérnyomás;
• angina pectoris;
• artériák és vénák görcsei, ami a vérellátás megsértését okozza;
• hörgő asztma;
• miokardiális ischaemia rohamai;
• ischaemia;
• nem ischaemiás kardiomiopátia.

A stabil nyomáshatás elérése érdekében a tablettákat naponta, és nem csak a romlás idején kell bevenni. Szigorúan tilos a gyógyszer éles megszüntetése, mivel a tünetek visszatérését okozhatja. Javasoljuk, hogy fokozatosan csökkentse az amlodipin adagját, és ennek fogyasztását semmire csökkentse.

Használati és adagolási utasítások

Csak a szakember tudja meghatározni a helyes adagot. Ehhez számos paramétert vesz figyelembe:

• beteg kora;
• krónikus betegségek jelenléte, jellege és tünetei;
• általános egészségi állapot;
• súlyát.

Magas vérnyomás és angina esetén az Amlodipint kezdetben 5 mg-os dózisban írják elő. A jövőben a kívánt terápiás hatás elérése érdekében a beteg általános jóléte és a gyógyszerre adott reakció alapján növekszik (de legfeljebb egynegyedével).
A használati utasítás leírja az Amlodipin több rendjét:

1. Megnövekedett nyomás esetén az egyetlen hatás elérése érdekében a gyógyszer egyetlen adagját írják elő. A használat szükségessége az indikátor 150 mm-es RT-ig történő ugrásának köszönhető. Art.
2. Májkóros megbetegedések esetén 5 mg-os vizsgálati adagot írnak elő, amely a gyógyszerre adott normál reakció esetén 10 mg-ra növekszik.
3. Az angina rohamok megelőzése érdekében 5 mg-ot írnak elő. Az amlodipinnel együtt diuretikumokat, anyagokat, amelyek blokkolják az adrenalin mediátorok receptorait, valamint ACE-gátlókat használnak.
4. Az angina pectoris esetén a kezelés 5-10 mg, napi 10 mg adag profilaxis esetén javasolt.

Az éles és hirtelen nyomásugrás miatt a tünetek enyhítése az Amlodipinnel tilos. Csak a betegség megelőzésére vagy krónikus formájaként javasolt.

A terápia során a betegnek ellenőriznie kell a saját testtömegét, valamint a testbe bevitt nátrium adagot. Ezért az amlodipin alkalmazásával párhuzamosan diétát írnak elő.
A gyógyszer az íny vérzését okozhatja, ezért nemcsak a szájhigiénia fenntartása, hanem a fogorvos látogatása is ajánlott.

Terhesség és szoptatás ideje alatt

A kalciumcsatorna-blokkolót nem írják ki nők számára a terhesség ideje alatt, mivel a gyógyszer aktív komponenseinek klinikailag bebizonyosodott negatív hatása van a fejlődő magzatra. Ezért az amlodipin szedése közben a nőknek alaposan meg kell vizsgálniuk a fogamzásgátlás kérdését.

A laktációs időszak a gyógyszeres kezelés ellenjavallata, mivel a hatóanyagok kb. 10% -a ürül a tejből. Mivel az amlodipin gyermekeknél, és különösen csecsemőknél ellenjavallt, az etetés közbeni használata rendkívül nem kívánatos. Ha az anyának sürgősen szükség van a kívánt terápiás hatás elérésére, akkor elkezdi a gyógyszeres kezelést, és a csecsemőt művi keverékekbe helyezik.

Gyógyszerkölcsönhatások

Az amlodipin és az antioxidánsok egyidejű használata növeli a hatóanyag-koncentrációt a vérben, és növeli a mellékhatások kockázatát is. A fenobarbitál, a Rifampicin és számos más májenzimek indukálója ezzel szemben csökkentik a gyógyszer aktivitását.

A vérnyomáscsökkentő hatást nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (indometacin, ösztrogének, alfa-csoport adrenostimulánsok, szimpatomimetikumok), valamint kalciumkészítmények állítják le.

Ez érdekes:ösztrogének - női hormonok, a hiány tünetei

A vérnyomáscsökkentő hatást fokozza az antipszichotikumok, a kinidin, a verapamil, az amiodaron, a diuretikumok és a BMCC.

A lítiumtartalmú gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás nem javasolt, mert a szervezet mérgezéséhez vezet (zaj, fejfájás, émelygés, hányással, ataxia).

Ellenjavallatok, mellékhatások és túladagolás

Egyes esetekben a gyógyszer használata káros lehet a beteg egészségére. Az amlodipin ilyen körülmények között ellenjavallt:

• a gyógyszer komponenseinek egyéni intoleranciája;
• a gyermek szoptatásának vagy táplálásának időszaka;
• gyermekek kora;
• szívizom-keringési zavar;
• akut artériás hipotenzió;
• a bal kamra elégtelenségének súlyos mértéke.

A kezelõorvos szigorú felügyelete alatt a gyógyszert fel lehet tüntetni az ilyen rendellenességekben szenvedõ betegek számára:

• cukorbetegség;
• a máj patológiái;
• primer izolált szívizomkárosodás;
• SSS;
• krónikus szívelégtelenség;
• stenosis (mitralis és aorta);
• károsodott lipid anyagcsere.

Egyes esetekben az amlodipin használata a test negatív reakcióját okozhatja. Megjelenhet a szív- és érrendszer, a központi idegrendszer, az emésztő- és urogenitális rendszerek, valamint az izom-csontrendszer és az epidermisz területén.

Lehetséges mellékhatások:

• fokozott végtagdugás;
• aritmia, szívdobogás;
• nehézlégzés;
• túlzott nyomáscsökkenés;
• fejfájás;
• érgyulladás;
• syncope;
• mellkasi fájdalmak;
• általános fáradtság és hangulati ingadozások;
• álmosság;
• görcsök;
• depresszió;
• alvászavarok;
• izom- vagy ízületi fájdalom;
• osteoarthritis;
• viszketés és bőrkiütés;
• az emésztőrendszer megsértése (hányinger, hányással, puffadás, székrekedés vagy hasmenés, ellenőrizetlen étvágy);
• szájszárazság;
• hiperbilirubinémiát;
• sárgaság;
• fájdalom a vizelés során;
• szexuális diszfunkció.

Jelentősen megnő annak a valószínűsége, hogy a test negatív reakcióba lép-e az amlodipinnel szemben, ha a szakértők által ajánlott normákat nem tartják be. A túladagolás következményeinek kiküszöbölésére a gyomormosást a glükonsav kalciumsójával végezzük. A szív- és érrendszer működésének normalizálása érdekében dopamint szednek. Ezenkívül elősegíti a gyógyszer kiküszöbölését azáltal, hogy tiszta forralt vizet és aktív szént intenzíven iszik.

A gyógyszer analógiái a nyomás normalizálása érdekében

Számos olyan gyógyszer létezik, amelyek működése hasonló a kérdéses gyógyszerhez.

Az amlodipin analógjai:

• Vero Amlodipin;
• Amlodifarm;
• valzartán;
• lisinopril;
• perindopril;
• Amlovel;
• Norvasc;
• Enalapril.

Csak a szakember, akinek a betegét megfigyelték, dönthet a gyógyszer cseréjéről. Ebben az esetben nem csak a nyilvánvaló mellékhatásokat veszik figyelembe, hanem az elért terápiás eredményt is. Az orvos által nem felírt gyógyszerek önálló használata súlyos problémákhoz és a beteg önkéntes kórházi ápolásához vezethet.